Az Iparág Szénmentesítése az EU Stratégiák Tükrében: Változó Célok, Kevés Figyelem?

Szerző: Tatiana Mindekova

• Az elmúlt években az EU-ban az éghajlat-változás mérséklésével és lassításával foglalkozó szakpolitikák és vállalások jelentős köre került elfogadásra. Elsőszámú cél az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése úgy, hogy az ne fékezze az EU egészének gazdasági növekedését.
• Az egyértelmű prioritások és ütemtervek meghatározása jelentős problémát okozott a szakpolitikusoknak.
• Bár az uniós szakpolitikák által lefedett területek száma egyre nő, ezek képviselete még mindig nem egyenlő. A média és a közvélemény figyelme olyan kiválasztott kérdésekre összpontosul, mint az energiarendszerek és a közlekedés míg az ipar kevesebb figyelmet kap a nyilvánosságban.
• Az ipar szén-dioxid-mentesítésének összetettségét nagymértékben elhanyagolták, ami eltérésekhez vezetett az éghajlattal kapcsolatos tágabb szakpolitikák- és az iparorientált stratégiák között.

A dekarbonizáció rögös útja az energia intenzív szektorokban

A korábbi uniós stratégiák nem tettek határozott kötelezettségvállalást az ipari szén-dioxid-mentesítésre és csökkentésre. Az újabb generációs stratégiák pedig látványosan elhanyagolták ezt a hiányosságot. A 2011-es “Low Carbon” ütemterv az energiahatékonyság javítását, a szén-dioxid leválasztására és tárolására irányuló kísérleti projekteket és a biomassza felhasználásának ösztönzését tűzte ki célul. A dekarbonizáció egyéb lehetőségei, mint például a villamosítás, a megújuló energiaforrások, az ambiciózus újrahasznosítás-gazdálkodás, az anyaghatékonyság és az innovatív gyártási folyamatok csak 2018-ban kerültek fel a programba, amikor az EU bemutatta a Tiszta bolygót mindenkinek elnevezésű hosszú távú stratégiáját.

A hiányzó láncszem továbbra is az energiaigényes iparágak átalakítása maradt, mivel a stratégia nem határozta meg a kibocsátáscsökkentési célokat. A nehezen csökkenthető ágazatok továbbra is részesülnek az ingyenes kibocsátási egységekből, ami a versenyképességgel és a karbonszivárgással kapcsolatos aggályokat tükrözi. Ezen túlmenően, bár ezek a stratégiák említették az energiaigényes ágazatokat, nem javasoltak külön megközelítést a szén-dioxid-mentesítésükre. Inkább mindkét stratégia a technológiai fejlesztésekre és a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra támaszkodott (ún. Carbon Capture, Storage and Utilisation technológiák) , mint a szén-dioxid-mentesítés előnyben részesített módozataira. Mindeközben 2012 óta stagnál a nehézipar kibocsátása, és csak a COVID-járvány okozta gazdasági visszaesés idején beszélhettünk csökkenésről. A kibocsátási trendek kevéssé tükrözik az ambíciókat: A Parlament és a Tanács ideiglenes megállapodása az EU 2030-as kibocsátáscsökkentési célját 40% -ról legalább 55% -emelte 2021-ben.

Az Európai Bizottság 2020-ban bevezette a Nemzeti tiszta fejlődési stratégiát, amely meghatározza az EU ipari jövőképét, és figyelembe veszi az EU azon célját, hogy 2050-re a világ első klímasemleges kontinensévé váljon. A stratégia valóban fordulópontot jelent, mivel a korábbinál merészebb kibocsátáscsökkentést irányoz elő. Emellett elismeri az energiaigényes iparágak kulcsszerepét a dekarbonizációs folyamatban. Az Európai Bizottság következő közleményeiben az energiaigényes iparágakat külön ipari ökoszisztémaként is megkülönböztették, hogy lehetővé tegyék a konkrét szakpolitikai válaszokat.

Elérkezett végre a számvetés pillanata az energiaigényes iparágakban?

Az általános kép azonban nem ilyen rózsás. Azok az iparágak, amelyeknél fennáll a veszélye annak, hogy termelésüket az EU-n kívülre helyezik át (beleértve a nehezen fenntartható iparágakat is), továbbra is ingyenes kibocsátási egységeket kapnak, és a következő évtizedben isélvezni fogják ezeket a garanciákat. Bár időközben más szakpolitikai eszközöket, például az EU szén-dioxid-határ kiigazító intézkedést (CBAM) is bevezetik, továbbra is hiányzik az energiaigényes iparágak szén-dioxid-mentesítésére irányuló sürgős fellépés. A jelenlegi szakpolitikai tervezet tehát ellentmondásos megközelítést jelez az energiaigényes iparágak szén-dioxid-mentesítésével kapcsolatban.

Miközben az iparágak szén-dioxid-mentesítésében alapvető fontosságú a versenyképesség és a technológiai felkészültség kérdésének figyelembevétele, az EU éghajlat-politikai törekvései nem teljesíthetők a nehezen szén-dioxid-mentesíthető iparágak iránti erőteljesebb elkötelezettség és koncentrált figyelem nélkül. Ráadásul ezen iparágak sajátosságai – például a hosszú beruházási ciklusok és a technológiai megoldások hiánya miatt ezen ágazatok szén-dioxid-mentesítésének folyamata várhatóan hosszabb időt vesz igénybe. Ezért a technológiai fejlesztések felgyorsítása és támogatása érdekében a tudományos életnek és a médiának is nagyobb figyelmet kell fordítania erre a folyamatra. A szakpolitikai fejlesztések szempontjából fel kell oldani az éghajlati és az ipari stratégiák közötti ellentmondásos kérdéseket, hogy egyértelmű jelzést lehessen küldeni arról, hogy az energiaigényes ipar szén-dioxid-mentesítésében most van itt az ideje a cselekvésnek.